Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Verseim :)

 

Karácsony

Lelkem oly szépen éli ezt meg,
eljön, és vigyáz ránk a Szentlélek.
Szívem ajtaja nyitva áll,
s a szeretet szelleme ki-beszáll.
Ádventi gyertya ég.
Ez nem más, mint békesség.
Angyalok lelkemben bújnak,
e segítséggel kapcsolataim fényre gyúlnak.
Fenyőfa fényének jelképe
oly szép, hogy ott ül a család, szeretetben.
Jézus megszületik,
eljön újra, újra ideszületik.
Betlehemben bárányok örvendnek,
öröm ez minden embernek.
Szent ünnep napján,
sok finomság az asztal lapján.
Fonott kalács középen,
a boldogság feltétlen.
Fa alá nem kell drágaság,
elég sok jó kívánság.
Együttlét öröme,
melegség ünnepe,
s tiszta lélekkel eltöltött hete.
Jó ajándékot kapni,
de tudd, sokkal jobb adni.
Boldog békés ünnepeket,
s békés karácsonyt mindenkinek.

 

 

Karácsony

Már minden gyertya ég,
itt van végre a karácsonyi fény.
Levelet írtam,
már régóta ezt vártam.
Fenyőfa alá csak jót kérek,
de a rossztól sem félek.
Csokit, cukrot mindenkinek,
sok boldogságot minden embernek.
Ez a nap a család napja,
anya, apa csak a jót kapja.
Étkezésen mind együtt,
az asztalhoz még a legkisebb is leül.
Ez a mondat hangzik el:
Kellemes karácsonyi ünnepeket Néked!

 

Szent ünnep

Betlehemi csillag fénye,
Szent estének jelképe.
Lelkem is táncra perdül,
Szeretet ott van mindenütt.
Karácsonyfa a szoba közepén,
ott a csillag a tetején.
Gyertya lángja lobog,
ajtón a békesség kopog.
Versem égbe száll,
együtt a kis család.
Ez a legszebb,
ez a legjobb.
Angyalkák szállnak,
ők is szeretetre várnak.
Mindenki és minden vidám,
mondunk egy Istenhez szóló imát.


"Tolerancia"

Vagyunk sokan a Földön,
és nem hasonlítok semelyik hölgyhöz.
Kinek fekete a bőre,
mint a kutyáknak sem egyforma a szőre.
Nem vagyunk egyformák,
de ennek ellenére kezünket fogják,
fogják, aki szeretnek,
akik hátam mögött nem fecsegnek.
"Ne szégyelld, ki vagy",
aki akar, elfogad.
Hibáink vannak,
hisz emberi érzéseink vannak.
Senki sem tökéletes,
de mindenki értékes.
Lehet, hogy Ő nem olyan szép,
ezért sok ember a lelkébe tép.
Nem élhet mindenki jól,
lehet, hogy a pólóján ott egy folt.
Soha nem lehet tudni,
hogy milyen jónak lenni,
ha meg sem próbáljuk
és nem szólunk hozzájuk.
Fogadd el társad
és ne mutasd neki a hátad.
Ne hagyd el, ha szüksége van rád,
segíts neki, beszélj vele hát.
Nem gazdag családból van,
attól még szeretetre méltó szíve van.
Lásd a lelkét
és szeresd őszintén.
Hisz akkor szép az élet,
ha elfogadod, s Ő is elfogad Téged.
Nem találsz olyan embert,
aki a te személyiséged,
de így jó,
és így is lesz jó.

 

"Szeretünk, Mikulás bácsi"

Hosszú, fehér szakálla,
göndörödő hajszála,
gyermekeknek titkos vágya,
ajándékot kapni az egyik álma.
Kicsi fiú az ablakban ülve
nézi Őt, a csillagokkal repülve.
Szemtől szembe
lenni vele
fantasztikus, akár a szívnek melegsége,
s ünnepeknek hete.
Látni földig érő subáját,
koromfekete csizmáját.
Orra hegye pirospozsgás,
ezt érezni pompás.
Puttonya rejti a csodát,
magányos gyermeknek teljesíti álmát.
Hóban a lábát nehezen emeli,
hatalmas léptekkel útját teszi.
Ajtón Ő nem kopog,
szíve szeretetben dobog.
Süteményt kedveli,
érzései emberi.
Jó ember Ő,
soha sem volt bűnöző.
Szeretik,
kedvelik,
örökké él velünk,
vele együtt boldogságra lelünk.

 

Halloween

Kifaragott tökök az ablakban,
rémes lények a faluban.
Furcsa ünnep e nap,
félek, hogy valami el-e kap.
Ördögszarvval szalad a kislány,
utána repül a boszorkány.
Utcán állva nézem ezt én,
ez félelmetes, ez biztos tény.
Szellem mögött nincs árnyék,
inkább hazavágynék.
Jön egy ember felém,
megfagy bennem a vér.
Látom, farkasember az már,
ne állj ott, fuss már!
Futok, lábam a földet nem éri,
csak azt lesem, hogy nyomom valaki utoléri.
Sarkomba liheg egy zombi,
futok a legmagasabb dombig.
Látom az egész falut,
tele lényekkel, ki kopogtatja a kaput.
Piroska pirosban,
tündér világításban,
és nem is félek annyira.
...mégis egy kicsit szívremegtető,
de van, ami kecsegtető.
Mindenki valamilyen jelmezben van,
mégis csak HALLOWEEN napja van.

 

Ítélkezés

Ne feledd el soha,
hogy igenis értékes vagy,
annak ellenére, hogy néha az élet mostoha,
annak ellenére, hogy sokszor kitagadva vagy.
Az emberek ítélnek,
csak sajnos nem hisznek a léleknek.
Arra hagyatkoznak, amit látnak,
és már a szavak sem hatnak.
Lehet, hogy szép ruhája van,
de azért még nem olyan a családja.
Az ítélkezés miatt senki nem gondol arra,
hogy van, aki nem a külsőre ad, hanem a szavára.
Elbújunk, mert kitagadnak,
elfutunk, mert az emberek hibáznak.
Gondoltál már arra, hogy a mosoly mit takar?
Hogy vajon mire utal?
Tudom, hogy nem,
csak az érdekel, hogy kinek mi a neve,
ahelyett, hogy megismernéd a lelkét,
és félretennéd a fura nevét.
Sokszor látom, amint gyerekek sokasága
sírva szalad haza, ölelésre várva,
de otthon is a harc várja,
és beül a sarokba, s kezében szíve szilánkja.
Hányan vannak, akik félnek,
félnek, hogy mi lesz a hitével?!
Sokan csak azért élnek, mert kell,
kérdezem én: ki él szimplán szeretetben?

 

Halottak napja

Kinyílik temető csikorgó kapuja,
jön az eltávozott Lélek családja.
Nemrég még kezét fogták,
most sírjára a koszorút hozták.
Gyertyát gyújtanak,
s csak ennyit mondanak:
Nyugodj békében.
Az emlék ott van a szívükben,
szeretteink mosolya ott csillog a Nap fényében.
Sír előtt állva gondolok arra,
Mama, Tata?! soha nem vártam ez alkalomra.
Könnycsepp folyik most az arcomon,
és Tőletek kérem, hogy ne kelljen harcolnom.
Soha nem felejtelek el benneteket,
lelkemben itt van az örök szeretet.
Isten magához szólította, kiket szeretek,
de sajnos, ez ellen semmit sem tehetek.
Égő mécsest teszek sírotokra,
és gondolok a régi szép dolgokra.
Kezeteket nem foghatom,
ezért kérem, hogy néha rám is gondoljatok.
Éjjel elalszik a mécses lángja,
jelezve, hogy véget ért a világítása.
Szívemben e fény örökké ég,
hisz egy holt szeretete bennem él.
Nyugodjon békében
mindenki fontos eltávozott hozzátartozója.

 

Magány

Reggeltől-estélig csak jár az agyam,
értelmetlen minden szavam.
Pillangók repdesnek gyomromban,
és nagy reccsenés van minden szavamban.
Fal tövében ülök,
belém köt nagyon sok kölök.
Bámulnak, hogy mit írok,
és, hogy miért sírok.
Pedig nem hullatom könnyeim,
csak gondolkodom az élet napjain.
Gondolkodom, hogy mi volt, mi van, és mi lesz,
hogy ki, mit, mikor tesz.
Sok hiba sokat bánt,
nem olyan csodás, mint a lekváros fánk.
drága barack helyett, olcsó alma,
jó helyett, az ördög hangja.
Ajkaim mosolyognak, lelkem már nem,
nem találom nyugalmas helyem.
Megzavar a csend, idegesít a zaj,
nem stabil alattam a talaj.
Mégis ott fekszem,
az eget nézem.
Felhőkben képeket keresek,
és minden szívszorító dolgot a fejemben keverek...
Olyan vagyok, mint sivatagban egy fa,
és mint akváriumban egy magányos hal.
Nem keres senki,
csak, ha kell valami.
s napról-napra így,
egy lány, aki csak ilyeneket ír...


Megbecsülni (tudni kell)

Mikor fogjuk megbecsülni, amink van?
És rájönni arra, hogy ne legyen senki meggondolatlan?
Arra, hogy mikor fáj, legyünk hálásak, hogy fájhat?
És legyünk boldogok, mert még a fájdalom is visszatalálhat?
Mikor szeretnek, becsüljük meg,
mert csak azok szeretnek, akik erősek?!
Ha szerethetünk, tegyük meg,
mert csak azok szeretnek akik merészek?!
Mikor két lábunkon állunk,
boldogok legyünk, mert fantasztikus dolgot csinálunk?!
Mikor más kezét foghatjuk,
ne engedjük el, míg azt a személyt boldognak látjuk?!

Soha ne légy gonosz,
szeretetet magadnál hordozd.
Ha segíthetsz valakinek,
ne halaszd későbbre,
szüksége van rád,
add neki a szeretetet hát.
Sokszor hibázunk,
de ezeket minnél előbb ki kellene javítanunk.
Boldog az lehet, ki becsülni tud,
ki mással jóban-rosszban együtt fut.
Egyszer mindenki rájön,
hogy boldognak lenni a legjobb.
Csak sokszor ezért a fogalomért nem teszünk,
dolgokat meg kell tudni becsülnünk,
és sajnos valaki azért veszíti el az életét,
mert ezt nem teszi meg.

 

Mért szenvedünk oly sokat?

Óceánok, tengerek fordulnak ellenünk,
eső, szél ellen küzdünk.
Sok ember élelem nélkül él,
és a holnaptól fél.
Látjuk őket, mégsem segítünk,
csak siránkozunk.
Erdőket pusztít a tűz,
emberek vesztik el hazájuk, életük.
Az élet ennyit ér?
Csak várjuk halálunk?
Szélvihar pusztít házakat,
hajléktalanok maradnak oly sokan.
Csak reménykedni tudunk,
még a reménybe bele nem halunk.
Harcolunk minden levegővételért,
küzdünk a hazáért.
Istenem?! Miért szenvedünk ennyit?
Miért mindenért???
Miért, miért és csak ezt kérdem, MIÉRT?
Kisgyermek nézi szülei halálát,
mért nem kapta meg a szülő ápolását?
Szülő temeti el gyermekét,
soha nem űzi el félelmét.
Tudjuk, hogy egy napon mindenki elmegy,
de annak legyen becsületes ideje.
Miért szenved a nép:
a fájdalom oly kegyetlenül tépi az embert szét,
S az élet ott véget ér,
Miért szenvedünk oly sokat? MIÉRT?

 

Mért szenvedünk oly sokat?

Óceánok, tengerek fordulnak ellenünk,
eső, szél ellen küzdünk.
Sok ember élelem nélkül él,
és a holnaptól fél.
Látjuk őket, mégsem segítünk,
csak siránkozunk.
Erdőket pusztít a tűz,
emberek vesztik el hazájuk, életük.
Az élet ennyit ér?
Csak várjuk halálunk?
Szélvihar pusztít házakat,
hajléktalanok maradnak oly sokan.
Csak reménykedni tudunk,
még a reménybe bele nem halunk.
Harcolunk minden levegővételért,
küzdünk a hazáért.
Istenem?! Miért szenvedünk ennyit?
Miért mindenért???
Miért, miért és csak ezt kérdem, MIÉRT?
Kisgyermek nézi szülei halálát,
mért nem kapta meg a szülő ápolását?
Szülő temeti el gyermekét,
soha nem űzi el félelmét.
Tudjuk, hogy egy napon mindenki elmegy,
de annak legyen becsületes ideje.
Miért szenved a nép:
a fájdalom oly kegyetlenül tépi az embert szét,
S az élet ott véget ér,
Miért szenvedünk oly sokat? MIÉRT?

 

Köszönöm

Mindig szomorú verset írok,
ezért most köszönetet mondok.
Köszönöm, kik felvidítanak,
kik velem vannak.
Köszönöm nektek, hogy vagytok nekem,
hogy gyógyítjátok sebem.
Azt a sok nevetést,
a sok meglepetést.
Hálám adom, hogy szerettek,
és hogy a napjaitokat velem töltitek.
Köszönöm a sok emléket,
s a felejthetetlen élményeket.
Köszönöm a törlőgumit,
tesiórán a hajgumit.
Köszönöm annak, akik bajban a kezem fogják,
hogy azokat ki nem ordibálják.
Köszönöm azoknak, kik tanítanak
és biztatnak nap mint nap.
Köszönöm, aki nevel,
aki belém erőt lehel.
Hálásan köszönöm, hogy ezeket leírhatom,
hogy nálatok is van irgalom.
Köszönöm, hogy néha pofonokat kapok,
hogy azokból sokat tanulok.
Hogy a sok hibámat kijavíthatom
és imáim Istenhez elmondhatom.
Köszönök mindent annak, aki jó, akár rossz velem,
hogy a boldogságot nem mindig csak színlelem.

 

"Harcolunk" a rossz ellen

Néha az erős is lehet gyenge,
s a gyenge is lehet a hatalom gyöngye.
Nem a hovatartozás a lényeg,
mert ki jó családból való, még lehet féreg.
Féreg, ki mást nem tisztel,
és a boldogságba belekésel.
Harcokat győzünk és vesztünk,
harcokat űzünk, és gyengén fejezünk.
Élünk, halunk,
szenvedünk, s rengeteget lefelé zuhanunk.
Szakadék szélén ülünk,
valamiért nem hallja a jót fülünk.
Sajnos negatív dolgok jönnek,
mert nincs ki felemeljen.
Miért? ...Én segítek nektek,
ti mikor adtok szívből jövő szeretetet?
SOHA, mert mind önzetlen ember van körülöttem,
de majd mikor viszem az életem valamire, akkor ki lesz a szerencsétlen?
Akkor nevetek majd rajtatok,
hogy véremet évekig szívtátok.
Hogy Őket se hagyjam ki,
VAN, kit nem a kinézet érdekli,
mellettem van, ha kell, ha nem.
Becsülöm és szeretem az ilyen embereket,
sajnos nem sokat találok, ilyent.
Nekik kívánok sok boldogságot,
az önző férgeknek meg nyugtalanságot!

 

Szebb napok

Nap mint nap várakozom,
várakozom, hátha szebb napokat is kapok.
Amikor majd minden rendben lesz,
és nem lesz semmi közöm a veszélyhez.
Tervezem, hogy ez bekövetkezzen,
de az élet nem engedélyez nekem.
Sokszor gondolkodom el,
hogy mi is gyengít el.
14 leszek, de valamiért mást gondolnak,
suliban sokszor bántanak,
bántanak, mert más vagyok,
mert Én soha semmit nem hanyagolok...
Tanulok, szenvedek, amit nem tud senki,
mivel mindig boldognak nézek ki,
de valójában fáj,
számomra nincs semlegesítő bűbáj.
Mikor jönnek már a szebb napok?
Mikor ezeknek az ellentétjét mondhatom...
Őszintén szeretek, de ez nem elég,
ebben a világban lényeg az őrültség.
Sok embernek nagy a szája,
nem veszik észre, hogy ez az életük legnagyobb hibája.
Mi lesz, ha vereséget kaptok?
Feladjátok és elfuttok?
Vedd észre, hogy másokat bántasz,
ha akarod, lehetsz még gyógyító támasz is akár.
Keresd Te is a szebb napokat,
és még együtt lehetsz az igaz barátokkal.:)

 

"Élet"

Ebben a világban már mindegy a szereped,
csakis a lényeg a szeretet.
Aki még a mai napon gondolkodik, az nem tud semmit,
de kinek eszében a holnap van, az tud valamit.
Érzi az élet súlyát,
keresi a nyugalom, békesség házát.
Néha csak egy szó lenne a gyógyító,
de valamiért nem kapja meg minden haldokló.
"Köszönöm, elnézést..." már nem hallható,
pedig e szavakhoz nincs fogható.
Más lenne az élet,
ha mindenki adna köszönetet.
Sok ember máshogy látná a képeket,
és csak a jókat venné észre.
Miért nem tudnak beforrni a tátongó hegek?
Talán, mert nincs elegendő szeretet?
Porontyok élete nem más, mint szenvedés,
fel sem cseperedtek, de tudják, mi az éhezés...
Jó lenne elmélkedni azon,
hogy lehetne-e mindenki jó fazon...
Lehetne-e mindenki boldog,
és jók a dolgok?!
Változtassunk, hogy így legyen,
hogy nekem is legyen nevem.
Jó embernek legyen helye,
e Földön legyen neve.!

 

Igaz szerelem

Az égiek megajándékoztak a legrendesebb emberrel
és egyben egy Életig tartó szerelemmel!
Sokszor gondolkodok el azon,
hogy nélküle nem maradnék talpon.
Egy angyalt küldtek nekem,
aki mindig itt van velem.
Imádom, mikor szemfénye rám csillan,
az enyém pedig visszacsillan.
Elmondom, hogy kiről is van szó,
Te lennél az, és ez igenis egy valós szó,
Te...
hmm, Imádom mikor hozzád bújhatok és érezhetlek,
ez is bizonyítja, hogy mennyire szeretlek.
Mikor ajkad ajkamhoz ér,
a Szívünk is összeér.
Ez az igaz valóság,
ebben nincs semmi hazugság.
Te és én egyek vagyunk,
egymást soha el nem hagyjuk.
Szeretem, mikor halkan suttogod, "SZERETLEK"
és pedig semmit sem tehetek, csak felelek,
Én is Téged, de én jobban, mint Te engem.
e mondat mondta el az életem,
melyet veled töltöm szeretetben!
Sosem élünk majd félelemben,
csak boldogan, egy szép családban.
Köszönöm, hogy a sors nekem ajándékozott,
nekünk az élet szép jövőt hozott!!!
Kéz a kézben,
ez a dolog felbecsülhetetlen.
Együtt kergetve az álmokat,
Félretéve a fájdalmakat,
Tüzes csókod belülről éget,
Ezt akarom, hogy ez legyen még el nem temetnek, SZERETLEK!!!

 

Apámnak (ki már elfelejtett engem)

Fájdalmas látni, hogy nem érdekellek
és azt érezni, hogy nem feledlek.
Nem érdemled meg a szeretetet,
és úgy látom, Én sem a Tiédet.
Hiába játszod az apaszerepet,
úgy sem fog szeretni a gyereked.
Annyiszor álmodom veled,
de ezt sohasem mondhatom el neked.
Egyetlen lányod elfeledted,
nélküle az életet újrakezdted.
Nem fogod már soha a kezem,
ha kell, soha nem segítesz nekem.
Fáj a májad mindenre,
lényeg, hogy neked minden jó legyen.
Jó lenne, csak egyszer, e fogalom tudatába lenni: apa és lánya...
Jó lenne, nagyon jó lenne, ha ez nem lenne életem hiánya...
Borzasztó, hogy ilyen ember él a Földön,
hogy miattad szenved egy pöttöm.
Gyerek vagyok, mégis felnőtt,
korom nem sok, de a lelkem megnőtt.
Azért köszönöm, hogy ilyen emberré tetté,
hogy velem soha nem törődté.
Életem kemény és fájó,
egyben szép és boldogító.
Köszönöm, hogy miattad lettem amilyen vagyok,
hisz minden korombeli csak nyafog,
nyafog, mert nem kapott ajándékot,
én örülök, ha kapok táplálékot.
Köszönöm, hogy világra jöhettem,
és hogy igazi emberré lettem.
De azért még kérdem tőled,
miért mentél el oly könnyen?"
Hogy van szíved
eldobni feleséged és gyermeked,
semmit sem nézve,
mindenkit lenézve?!
Neked már többet nem mondok,
talán mást már nem is tudok...
Soha ne feledd,
Isten soha sem felejt
Ígérem megbosszulom ezt neked,
kétszer fájdalmasabb lesz a hátralévő életed.
Nem fogsz nyugodtan aludni,
viszont én azt fogom tenni.
Nos, mást már tényleg nem mondok,
hisz szerintem tudod.
Hogy kezeimet már soha nem foghatod,
és szeretetem nem kaphatod,
remélem tudod, hogy ezt miért kapod...
Szeretettel lányod,
kinek csak a fájdalmat okozod!

 

Nem adom fel

Reggel már nem az a lány kel fel,
aki régen, vidáman nevetett.
sokszor nézem a csillagos eget,
és ijedten fogom a fejem.
Nem csillogok, mint éjszaka a szentjánosbogár,
de lehetek még olyan is akár.
Találok még boldogságot?
Keresem és keresem, közben nagyokat kiáltok.
Nem akarom, hogy vége legyen mindennek,
Soha nem adom fel mind végre.
Nézem az utam félve,
de ettől semmi nem lesz elveszve.
Ha meg is botlok,
én megyek utamon,
Nem állít meg senki én felállok.
Előre nézek és figyelmesebb leszek,
Mindent megteszek, hogy jó legyen.
Sokan nem hiszik el azt, hogy ilyen erős vagyok,
de én ezt továbbra is bizonyítani akarom.
Erős voltam, vagyok és leszek,
addig még valaki le nem teper a földre, örökre...

 

Ne szégyelld önmagad

Ne szégyelld, hogy ki vagy,
csak add önmagad!
Jöhetsz gazdag családból,
vagy akár egy küzdő csatából,
nem számít ki vagy,
aki nem szeret, úgyis elhagy.
Ha bántanak és kitagadnak,
ne mutasd magad boldogtalannak.
Csapd fel a fejed és menj előre,
vagy ha kell, hívd őket harcmezőre.
Csak azért mondom, mert én tudom,
tudom milyen az, ha elbukom.
Tudom milyen a padlóra kerülni és onnan visszaállni
és újra a legboldogabb emberré válni.
Az élet változó és néha átkozott,
de becsüld meg a születésedkor kapott osztályzatot.
Lehet, nem sokat jelent neked,
de az is lehet, hogy hasznát veszed.
A Földön sok az elszánt ember,
ki a szeretetet pénzért veszi meg ezerszer.
Téged ez ne érdekeljen, ne a pénz boldogítson,
hanem a szívből jövő szeretet buzdítson.
Ő az egyetlen dolog, ami még igaz e Földön,
ami nem csak egy álcázott börtön.
Szeresd azt, aki Téged szeret,
és aki veled igazán nevet.
ne szégyelld, ki vagy,
hisz Te is egy szerető, érző ember vagy!!!

 

Anya! Köszönök mindent!

Anya?!
Te vagy az, aki felnevel,
aki hajnalok hajnalán felkel,
hogy megnézze hogy vagyok.
Reggeltől estélig dolgozol,
hogy soha ne kapjunk a hiányból.
Vigyázol gyermekedre,
és hinni akarsz a jóban, a szépben.
Nem gátol meg semmi Téged,
egyetlen lányod nagyon félted.
De valahogy a szerencse nincs velünk,
Isten nem törődik nagyon velünk...
Rossz látni, hogy fáradt vagy,
mindent nekem adsz.
Hiszünk abban, hogy rendbe jönnek
majd a dolgaink, és elfeledjük a könnyeket...
Kérlek vigyázz magadra,
és ne legyél bánatos, Én büszke vagyok rád, Anya!

 

Elmúlt szeretet

Sokszor elmélkedek el azon,
hogy valaki szeret-e még vajon?!
Sokszor nézem a régi képeket,
és keresem, felidézem a régi szép emlékeket,
azokat, mikor még mindenki szeretett,
és mindenki boldogan nevetett...
Mi történt az őszinte "szeretlek" szóval és a mosollyal?
ezt kérdem én, szívemen nagy súllyal...
Hova tűntek azok a barátságok?
Miért nem kapok Tőletek boldogságot?
Nézlek benneteket, és fájó szívvel nézem,
nélkülem is elvagytok, kárnak létezem.
leszóltok, kibeszéltek, nem szerettek.
ez fáj és sokan bántó dolgokat tetettek...
kitagadtatok, örültök hogyha nem vagyok,
ha egyszer, közeljövőben meghalnék, az se volna gondotok...
Ki bölcs és jó ember, hát mondja szemembe,
mondja és ne szégyellje!
Ki fél tőlem, hát menjen a francba,
vagy ha mégis bátor, akkor szálljunk harcba.
Könnyes szemmel nézem, hogy sokan hátat fordítottatok,
és engem semmit sem nézve, eldobtatok.
Pedig én keresem társaságotok és segítek bajotokon,
de Ti csak egyre jobban utáltok...
Legyen ez, e mondatokat írva, szívem meghasad,
ha nem is kellek, ne felejtsétek a sok e, lék mind megmarad...


Barátomat megvigasztaltam, mikor szomorú volt

Barátom megvigasztaltam egy szomorú nap,
tudtam, támogatásom gyógyírként hat.
Meghallgattam remegő szavait,
és próbáltam neki támaszt nyújtani.
Szavakat kerestem, bízhatókat.
Pozitívumokat mondtam neki,
s reméltem, már csak azt keresi.
Vigasztaló szavakat suttogtam fülébe,
én mosolyogtam volna a helyében.
Szívén a sebeit próbáltam eltüntetni,
és szeretetet nyújtottam neki.
Nem hagytam magára,
nem engedtem távolra.
Megvigasztaltam, mert szomorú volt és kedvetlen,
de egy idő után jó kedve lett hirtelen.
Boldognak láttam barátom,
de legbelül mindkettőnkben ott volt a fájdalom.
Vele voltam, mikor kellett,
és azt tettem, amit kellett.
Ott ültünk szemtől szembe,
és olyan érzés támadt fel mindkettőnkben,
hogy köszönök mindent, barátom.
Vállamra borult, és átöleltem én,
és ennyit hangzott ajkain: Köszönök mindent, testvérkém!
Szemem felcsillant, hisz tudtam,
hogy megvigasztaltam,
tudtam, hogy jól tettem, hogy meghallgattam.
Végül egy nagy kacaj tört ki,
ez jelentette azt, hogy boldog mindenki.
Mikor Ő boldog, én is az vagyok,
s akkor látom, hogy tényleg igaz barát vagyok.

 

Rosszakaróimnak

Verseket írok neked és neked,
lepingálom, hogy milyen volt veled.
Mindig az igazat mondom
és a jót mutatom.

Nem tudom, hogy egyesek mért nem fogadnak el,
de én ettől az apró dologtól nem futok el.
Lebénáznak és kitagadnak,
sokszor még ki is gúnyolnak.

Kedves rosszakaróim! Örömmel kiáltom ki,
hogy mondhat akármit akárki,
felállok és megyek tovább,
majd folytatom életem legsimább útját.

E papírra vésem betűim,
és neked írom érzéseid.
Sötét szobasarokba ülök
egy zseblámpával, én hülye kölök.

"Elkényeztetett liba", gondolod magadban,
de szerintem te is tudod, hogy ez nagy hiba.
Lehet, szép vagyok
és dögös cuccokban járok,
de nincs 1001 cipőm, cicanadrágom és 5 méteres műkörmöm.
Minden gondolatod azért köszönöm.

Mindenkinek van tükre otthon,
és nézzetek bele egy csöppnyit.
Utána ítélj engem és mást,
ja, és tőletek már nem kérek dédelgető simogatást!

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.